Dóri és Balázs Hajdúdorogon méhészkednek 2010-óta. Öt méhcsaláddal kezdték hobbiként, de ma már 111 családdal dolgoznak. A párja a főállású méhész, hiszen Dóri a helyi Takarékbankban dolgozik, mint prémium tanácsadó, azonban a munkája mellett napi szinten ő a legjobb „segédmunkása” Balázsnak.
Balázs, aki egyébként agrármérnökként szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkozik minden állatot szeret, de a méhek különösen lenyűgözték szorgosságágukkal, ügyességükkel. Éppen ezért a gazdaságot is úgy próbálják beállítani, hogy a méheknek jó legyen. Például a természetes méhlegelő biztosítására a család tulajdonában lévő mezőgazdasági szántók is felhasználásra kerülnek. Borsó és búza aratás után, zöldtrágyaként facéliát szoktak vetni, amely a méhek számára kiváló, hisz abban az időszakban nem virágzik semmi egyéb. Álló és vándorméhészek is, így több telephelyük van. Fajtamézet és vegyes virágmézet termelnek, minden tavasszal felkutatják, hol találnak tökéletes méhlegelőt. Dóri, párja indíttatásra szeretett bele a méhészetbe, és annak ellenére, hogy a rovarokkal történt első találkozása nem alakult túl jól, nem adta fel. A kedvencei a kölyökcsaládok, ők kis egységet képeznek, így, ha kezelik őket kevésbé szúrnak. Éppen ezért ideálisak gyerekeknek szóló bemutatókhoz. Dóri ki is használja ezt, a Mézes reggeli keretében a helyi óvodában előadást tartott. „A gyerekek kivehették a bemutató kaptárból a keretet és tanulmányozhatták a sejtben lévő mézet. Megtanulhatták melyik méh, mit csinál és hogy milyen jelentősek ezek a rovarok” – meséli Dóri, aki most azt szervezi, hogy a városukban működő két ovi örökbe fogadjon egy-egy méhcsaládot. A gyerekek kidíszíthetik a kaptárt, mely a méhek otthona lesz. Akár meg is látogathatják őket, a megtermelt mézet pedig szabadon felhasználhatják. „Ha ez a dolog bejön és van rá igény, akkor szeretnék általános iskolákba is elmenni, hogy a gyerekek megtanulják, milyen fontosak ezek a kis lények” – mondja Dóri, aki szerint Magyarország egy méhészeti aranybánya, mégis nagyon kevés méz fogy itthon. Az ő általuk megtermelt méz például szinte 100 százalékban külföldre megy, Németországba, Japánba, Skandináviába.

„Tény, hogy rengeteg munka van vele, a termés kiszámíthatatlan, az időjárás miatt is, de a hazai méhészek által megtermelt méz minősége kiváló. Az adott mézárakat tekintve a méz minősége és beltartalmi értékei szerint a többszörösét is éri. Mindezek ellenére sajnos kevés fogy itthon belőle” -ismeri el a pár, akik szerint az általuk csak „méhtartónak” nevezett nem valódi méhészek is sokat rontanak az ágazat helyzetén, a méz minőségén. Ezek az emberek nem figyelnek a betegségek elkerülésére, az adott méhlegelők leterheltségére, a méhek egészségére, csak a hasznot látják benne. Dóri és Balázs úgy véli, a „méhtartók” kizsákmányolják a méheket, és problémákat okoznak a környezetükben méhészkedő, lelkiismeretes méhészeknek.

„Nem kihasználni kell ezeket a rovarokat, hanem a többletet kell elvenni. Mézet termelni úgy nem lehet, hogy kirabolod a családot. Ezek az emberek nem tisztelik a méheket, csak a hasznot látják bennük” – mondja Balázs, aki még a tanyájukat is úgy alakította ki, hogy a méhek jól érezzék magukat, kiteleléshez pedig bőven, sokszor 18-20 kiló mézet is hagy a kaptárban.