Bóna család

„A MUNKÁM A HOBBIM”

A Kiskunsági Nemzeti Park területén, Kecelen méhészkedik a Bóna család: Bóna Zoltán, felesége, Bóna Zoltánné Marika, és négy gyermekük, Angéla, Szilvia, Zoltán és Dávid. Fő profiljuk a méhanyanevelés, míg mézeik jelentős részét a természetvédelmi oltalom alatt álló terület adja. Kiváló termékeiket nemzetközi versenyen aranyéremmel jutalmazták: besöpörték az OMÉK élelmiszerdíjat, az Év Méze, illetve a Bács- Kiskun Megye Szörpje elismerést, kaptak több országos I. és II. helyezést, arany-, ezüst- és bronzérmeket.

„Sokat gondolkoztam azon a kérdésen, hogy miért kezdtem el méhészkedni. Fogalmam sincs. Se a barátaim, se a rokonaim között nincs méhész – kezdi kedélyesen a beszélgetést Zoltán. – 2002-ben egy reggel úgy ébredtem, hogy méhész leszek, pedig az eredeti szakmám központifűtés- szerelő. Utána ugyan megszereztem a méhész végzettséget, de nem volt mentorom. Egy ismerőstől kérdezgettem a tudnivalókat, és rengeteg szakkönyvet olvastam. Az okos ember más kárán tanul, a hülye a sajátján – én sok mindent a saját veszteségeimen tanultam meg. Öt méhcsaláddal kezdtem méhészkedni, nyolc évig egy forintot se vettem ki a vállalkozásból. Minden bevételt visszaforgattam. 2010 óta főállásban méhészkedünk, 2015 óta pedig hivatalos méhtenyésztő vagyok. A nagyobbik fiam segít nekem. Elmondhatom, hogy a munkám a hobbim. Tavaszonként szinte elvonási tüneteim vannak, alig várom, hogy kaptárt bonthassak.” A Bóna Méhészet egy Natura 2000-es területen, a Kecel szélén húzódó Vörös-mocsár lápos vidékén helyezkedik el. Az élővilágban gazdag, háborítatlan környezet kaszálóból és mocsárvilágból áll. A méhészetnek négy telephelye van, de a méhészet központját Kecel legrégebbi tanyáján, a híres Csernyi-tanyán alakította ki a családfő. „Ez egy 1860-ban épült, teljesen lepusztult tanya volt, közvetlenül a Vörös-mocsár mellett. Két évvel ezelőtt állítottam vissza az eredeti állapotába. Itt található több kaptárunk, és itt zajlik a méhanyanevelés is – magyarázza a szakember. – Méhanyaeladásban az igények ötven százalékát tudjuk kielégíteni. Pannon méhfajtánk van, amelyeket a gödöllői Szent István Egyetemen vizsgálnak be, hogy alkalmasak-e tenyésztésre. Csak államilag elismert, hivatalos anyanevelő forgalmazhat ugyanis méhanyát. A célunk, hogy ezt a Pannon méhfajtajelleget fenntartsuk. Az öt tenyészcsaládon kívül van még kb. száz– százhúsz méhcsalád, amelyek a tenyésztéshez szükségesek. Valamennyi mézet ezek a méhek is termelnek, de az inkább csak ajándék, mert sehová sem mozdulnak ki. Szezonban április közepétől augusztus közepéig mindennap kinn vagyunk a méheknél, napi tíz–tizenkét órákat dolgozunk, de a befektetett energia megtérül. Van olyan vevőnk, aki háromszázötven kilométert autózik hozzánk a megfelelő méhanyáért.” A méhanyanevelés rengeteg odafigyelést és szakmai alázatot igényel minden méhésztől. Több fontos szabálynak is eleget kell tenniük. Ilyen például, hogy a méhanyák megfelelő mértékben szelídek legyenek. További lényeges szempont, hogy a méhanyákat egy termelő méhészetben ajánlott kétévente cserélni, de Zoltánék méhészetében vannak hároméves anyák is. „Mi szelídségre, takarítóhajlamra és egyéb más tulajdonságokra szelektáljuk a méheket. Ha van egy vad család, azonnal lecseréljük a méhanyát – avat be a szakmai tudnivalókba Zoltán. – Ne feledjük, hogy a méh ösztöneiben benne van, hogy védeni kell a kaptárt. Szúrásokat mindennap kapunk, csak nem mindegy mennyit, és milyen mértékben kell a védelem miatt beöltözni. Sok mindentől függ a támadásuk. A repcén például sokkal agresszívebbek, mint egy akácon. Ugyanígy vadul támadnak a kökényen, vagy ha időjárási front van. A vevőink azért szeretnek minket, mert szelídek a méheink. A szelídség mellett fontos tényező a méhanya kora is. A mi méhészetünkben vannak két évnél idősebb anyák is, de őket megfigyelés alatt tartjuk. Közülük választjuk ki a tenyészcsaládnak valókat. Vizsgáljuk, hogy jól hord-e, mennyire szelíd, a Pannon fajtajellegnek megfelelően sötétszürke-e a színe? Az állományunknak csak körülbelül tizenöt–húsz százaléka két évnél idősebb anya, a többi korosabb méhanyát lecseréljük. Idővel ugyanis gyengül a teljesítményük. A méhcsalád májusban a legtermékenyebb. Ilyenkor a méhanya akár ezerötszáz– ezerhétszáz petét is lerakhat, ha nagyon a csúcson van, akár kétezret is. A méhanya másik fontos feladata, hogy összetartsa a méhcsaládot. Minden méhanyának egyedi feromon illata van, ami csak arra a kaptárra jellemző. Ha idegen illatanyaggal kerül be egy méh a kaptárba, mert például hordás közben levegyszerezik, akkor a többi méh megöli azt az egyedet. Ezért lenne nagyon fontos a növényvédelemben méhkímélő technológiát alkalmazni.” Zoltánék a méztermelő méhek kaptárait a Vörös-mocsár környékén helyezték el, mintegy két kilométeres távolságra. A tájéknak nagyon gazdag a növényvilága. Több mint százféle gyógynövény található itt. „Körülbelül kétszázharminc–kétszázötven méztermelő méhcsaládunk van, nem tudom a pontos számot, de ha egy hiányozna, biztosan észrevenném – fogalmaz tréfásan Zoltán. – Méhpempőt is gyűjtünk saját részre, mert nagyon egészséges, illetve propoliszt eladásra. Van akác-, repce-, hárs-, galagonya- és selyemfűmézünk. 2015-ben a mi akácmézünk volt az ország legjobb méze kétszázhetven mintából. Egy évvel később Isztambulban nem értünk el helyezést, de az akácmézünk képviselte Magyarországot. Amikor beindul az őszi virágzás, többek között rengeteg őszirózsa, szolidágó (aranyvessző – a szerk.), vadmenta terem a környéken. Ezekből a vegyes növényekből körülbelül négy-öt hordónyi vegyes virágmézünk van. Mindemellett a lányom szintén vadontermő növényekből – mint például a vadalma, vadkörte, kökény, galagonya, faeper – készít különleges lekvárokat, szörpöket. Csak méz és gyümölcs van bennük, semmilyen tartósítószert, idegen anyagot nem tartalmaznak. Legalább tizenkét nemzeti parki védjeggyel ellátott termékünk van, és a »Vörös-mocsár Kincsei« elnevezéssel hoztuk létre a termékcsaládot.” Zoltánék vándorlással kezdték a méhészkedést, de mára a méhanyanevelés miatt csökkent a barangolásaik száma. Az éjszakai utazás, a méhek le- és felpakolása a teherautóra rengeteg stresszel jár a méhész és a méhek számára is. Jelenleg főszezonban csak Békés megyébe vándorolnak napraforgóra. „Annak idején vándoroltunk repcére Bácskába, aztán hazajöttünk Kecelre akácra, majd felmentünk a felvidéki határ mellé Ceredre kései akácra – emlékezik vissza Zoltán. – Minél északabbra van az akác – a tengerszint feletti magasság is számít –, annál később virágzik. Utána elmentünk Imrehegyre selyemfűre, onnan tovább napraforgóra. Körülbelül kétszázharminc– kétszáznegyven kaptárral vándoroltunk. Most akkor vagyok nyugodt, amikor a napraforgó után bepakolhatunk az állandó telephelyeinkre. Rendbe tesszük az állományt, átnézzük a méheket, mert háromhetente méhegészségügyi szempontból is kötelező megvizsgálni őket. Van egy nagyon csúnya betegség, az amerikai nyúlós költésrothadás, ami gyógyíthatatlan.” Zoltántól megtudjuk azt is, hogy nyáron, amikor a méh dolgozik, negyvenkét napig él, télen azonban fél évig is képes életben maradni. A teleltetésnek azonban megvannak a szakmai fogásai, amiket egy alapos méhész igyekszik elsajátítani. „A méhecske télen, amikor nem csinál semmit, nem kell fiasítást nevelnie, gyűjtenie, mert van a kaptárban méz, hat hónapig is életben marad. Mi ebből a tanulság? Nem szabad dolgozni! – mondja nevetve Zoltán. – Télen sok háttérmunkánk van a méhészetben, de a méheket nem piszkáljuk. Olyankor a nyugalom a fontos. Felmérjük, hogy milyen erősségűek a családok, ha kell, adunk föléjük zacskóban cukorszirupot serkentésnek. Körülbelül tizenöt kilónyi élelemmel telelünk be. Ezt kevesen csinálják így Magyarországon. Fontos az is, hogy én zárt helyen teleltetek. Két pincében helyezem el a méheket, de van egy hatvan négyzetméteres helyiségem, ahová felszereltünk egy nagy teljesítményű hűtőt, és az állandóan négy fokon tartja a méheket. A méhanya a téli napforduló után elkezdene fiasítani, amit én megpróbálok megakadályozni azzal, hogy sötétben tartom őket. Ennek több oka van. A gödöllői Szent István Egyetem tanárával, dr. Szalai Tamással, illetve egy speciális hőmérő segítségével végeztünk méréseket. Kint is tartottunk méhcsaládokat és bent is. Az eredményeket feldolgozták egy grafikonon az egyetemen. A benti család görbéje egyenes volt, míg a kintié hullámzást mutatott. Mértük a méhek fogyasztását is. A benti fogyasztás két kiló negyven deka volt, míg a kinti hat kiló harminc deka. Mivel bent egyenletes a hőmérséklet, nem fogyasztanak annyi mézet a méhek, így nem használódnak el, és tovább élnek tavasszal. A másik nagy előnye ennek a módszernek, hogy a méhész legnagyobb ellensége, az atka nem tud belebújni a fiasításba, hiszen a fiasítás is elmarad, és az atka nem tud elszaporodni. Tavasszal így jóval kevesebb atkával kezdem a szezont, mint azoknál a méheknél, amelyek kinn telelnek. Márciusban bontunk először kaptárt, átnézzük a családokat, mennyi élelem van náluk, ha veszteség van, becsukjuk a kaptárt. Utána a tanyán rendezkedünk, és készülünk a szezonra.” Annak ellenére, hogy a vállalkozás fő jövedelemforrása a méhanyanevelés, Zoltán vallja, hogy bármikor vissza tudna állni a méztermelő méhészkedésre. Több méhcsaládot azonban nem szeretnének. „A méhanyanevelés sokkal összetettebb elfoglaltság, mélyebb szaktudást igényel, mint a méhészet. Mindemellett a méhészkedés az egyik legnehezebb szakma. A kívülálló csak azt látja, hogy a méhész kimegy, belenyúlkál a kaptárba, és meg is van a munkával, de ez nem így van. Egy méhésznek rengeteg járulékos feladatot kell ellátnia. Méhészkedni csak úgy lehet hosszú távon, ha valaki érti és szereti a méheket. A méhek haszna azonban nem a méztermelés, hanem a beporzás. Nagyon fontos a méhek védelme, mert az élelmiszerkészletünk hetven százaléka a méhek beporzásának köszönhető. A saját vállalkozásomban, amit lehet, mindent megteszek a méhekért. Eszközökkel szeretném továbbfejleszteni a tanyán lévő központot, de több méhcsaládot nem szeretnék. Bár igény volna rá. Sokkal több méhanyát el tudnék adni, mint most. A méz ára sem rossz pillanatnyilag, de nekünk elég annyi, amiért jelenleg megdolgozunk. Fontos számunkra, hogy a termékeink mellett a szakmai munkánkat is többször elismerték: bekerültünk a Keceli és a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, és 2016-ban a gazdaságunk Kecel Év vállalkozása elismerést kapott. Kell ennél több?”

„Méhészkedni csak úgy lehet hosszú távon, ha valaki érti és szereti a méheket. A méhek haszna azonban nem a méztermelés, hanem a beporzás. Nagyon fontos a méhek védelme […] A saját vállalkozásomban, amit lehet, mindent megteszek a méhekért.”
A méztermelő méhek kaptárait a Vörösmocsár környékén helyezték el, mintegy két kilométeres távolságra. A tájéknak nagyon gazdag a növényvilága, több mint százféle gyógynövény található itt.

„Mi szelídségre, takarítóhajlamra és egyéb más tulajdonságokra szelektáljuk a méheket […] A vevőink azért szeretnek minket, mert szelídek a méheink.”

Molnár
MÉzes Gergő

Nagyernyei
Attila

Simonné
Venter Éva

1117 Budapest, Magyar Tudósok Körútja 9. G épület
Cégjegyzékszám: 01-10-140275
Adószám: 14479917-4-44

1143 Budapest, Hungária körút 64.
Cégjegyzékszám: 01-10-140416
Adószám: 26793515-2-42

Írjon nekünk!