Németh Szabolcs

„AZ ARANY KÖZÉPÚTRA TÖREKEDJÜNK”

Mosonmagyaróvártól öt kilométerre, az ősi búcsújáróhelyen, Máriakálnokon méhészkedik Németh Szabolcs, aki amellett, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület országos küldöttje, egy többgenerációs méhészcsalád sarja. A dédpapa 1938-ban csupán három méhkassal kezdte el a vállalkozást, amelyet az utána következő két generáció, Szabolcs eredetileg asztalosként dolgozó nagyapja és édesapja bővített tovább.

„Komolyabban a nagyapám kezdte el fejleszteni a méhészvállalkozást, majd az édesapám átvette tőle, de asztalosként neki is másodállás volt – meséli a harmincas évei elején járó Szabolcs. – Az asztalos hivatás azonban hasznunkra válik, mivel sok a famunka a méhészetben. A kaptárokhoz, keretekhez fára van szükség, ezért sok mindent mi magunk készítünk. Az én végzettségem mezőgazdasági mérnök, 2015-ben fejeztem be az egyetemet. A tanulmányaim mellett kezdtem el főállásban méhészkedni. Akkoriban döntöttük el, hogy olyan méretűre fejlesztjük az állományt, hogy a feleségemmel, Petrával meg tudjunk élni belőle. Folyamatosan pályáztunk, nyertünk, így megvásárolhattuk a szükséges eszközöket. Tudatosan építkeztünk. Jelenleg öt telephelyünk van, és háromszáz méhcsaláddal dolgozunk. 2012 óta bioméhészek is vagyunk, ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytatunk. Ez azt jelenti, hogy a kaptároknak és a benne található eszközöknek nagyobb részt természetes anyagból kell készülniük, nem kezeljük a méheket vegyszerekkel, kemikáliákkal, csak természetes anyagokkal, például atka ellen szerves savakkal védekezünk. A méheket nem fosztjuk ki, mindig hagyunk nekik annyi mézet, amennyi a megélhetésüket fedezi. Amennyiben biomézet is szeretnénk termelni a bioméheinkkel, akkor el kell vándorolni a megfelelő kultúrára, pl. akác, hárs, vadon termő növények, vagy biotermesztésben lévő kultúrára, pl. biofacéliára, bionapraforgóra. Három éve néhány kollégával megalapítottuk az „ELIT Méhészeti Szövetkezet”-et, most hatvankét tagunk van az ország egész területéről. A szövetkezet célja, hogy megkönnyítse a méhészek dolgát a mézük értékesítésében, továbbá sokan vannak köztünk bioméhészek. A szövetkezet szorgalmazza a bioméhészkedést, és segíti a méhészeket az ökológiai átállásra.” A méhészet eredetileg Szabolcs szülőhelyén, Mosonmagyaróváron működött, de néhány éve Máriakálnokon rendezték be a cég központját. A fiatal méhész szerintazért, mert nagy hatással volt rá a nyugodt, vidéki élet, másrészt a környezeti feltételek is adottak voltak ahhoz, hogy a vállalkozást működtetni tudják. „Mindig szerettem a falusias légkört. Vidéken sokkal békésebbek, barátságosabbak az emberek. Ráadásul nagyon szerencsések vagyunk, mert a Mosoni-Duna itt húzódik mellettünk, és az ártérben, illetve a Duna partján sok a fűz, ami tavasszal nagyon jó a méheknek, hogy nektárt és virágport gyűjthessenek. Magyarországon sokkal jobb akácos és napraforgós helyek vannak, mint ez a régió, de ha a teljes évet nézem, akkor az itteni növénykultúra nagyjából egész évre biztosít számunkra mézet. Tavasztól őszig a méhek el tudják végezni a munkájukat, és csak minimálisan kell etetni őket. A máriakálnoki telephelyünkön a legkorszerűbb gépekkel dolgozunk. Ez a központ, az irodánk helye, itt raktározunk, pörgetünk. A kaptárainkat Mosonmagyaróvár és Máriakálnok környékén helyezzük el az erdőben. Jelenleg a feleségemmel, édesanyámmal, édesapámmal és néhány segítővel dolgozunk a méhészetben.” A méhészetben márciustól augusztusig nagy a hajtás, ami azt jelenti, hogy Szabolcsék hétfőtől vasárnapig dolgoznak, nem igazán van szabadnapjuk. Augusztusban egy kicsit lazul a szoros munkarend, de télen is van tennivaló, bár akkor könnyebben csinál magának az ember egy-egy szabadnapot. „Azt szeretem ebben a hivatásban, hogy minden nap más – magyarázza nevetve Szabolcs. – Szépen eltervezzük, hogy mit fogunk csinálni, de biztos, hogy az időjárás vagy egyéb dolog átírja a napot. Előző este mindig megbeszéljük otthon, hogy másnap milyen munkát fogunk végezni, előkészítjük az eszközöket. Reggel bemegyünk a máriakálnoki telephelyre, és átnézzük, mire van aznap szükségünk. Ha a méhekkel kell dolgozni, kimegyünk hozzájuk, és reggeltől estig kint vagyunk mellettük. Ott ebédelünk a szabadban. A műhelyben akkor dolgozunk, ha a méhészkedés járulékos munkáit végezzük: pörgetünk, viaszt olvasztunk, feldolgozzuk a propoliszt, a téli időszakban karbantartjuk a gépeket. Tavaszra ugyanis kész kell lenni velük, mert utána őszig nem lesz időnk arra, hogy a gépeket javítgassuk.” A Németh méhészet széles választékban próbálja kielégíteni a vásárlói igényeket. Van sűrű, krémszerű repcemézük, akácmézük, mézontófűből, napraforgóból és aranyvesszőből készült mézük. Az aranyvesszővel szerencséjük van a fiataloknak, mert ebből a növényből a Hanságban nagyon sok található, méheik ebből is gyűjtenek nektárt, míg az ország többi részén kevesebb fordul elő belőle. Emellett Máriakálnokon található másfél hektár levendulás is, oda pár családot szoktak telepíteni. Mivel a levendulából készült mézből nincs sok, azt csak érdekességképp szokták bemutatni egy-két vásárlónak, akik kérdezősködnek felőle. „A mi környékünkön több mindennel foglalkozunk – fűzi hozzá a fiatalember. – A méz a fő termékünk, de azon kívül gyűjtünk viaszt, virágport, és propoliszt termelünk. Tavasszal méhcsaládokat is szoktunk eladni, amikor megfelelő mennyiségű szaporítást tudunk végezni, és a méhek sikeresen áttelelnek. A telephelyünkön van egy kis bolt, az érdeklődők hetente egyszer itt vásárolhatnak a termékeinkből. Mindemellett édesanyám kijár a piacra, és ott értékesíti a termékeinket. A boltban és a piacon eladott termékek az éves termésnek nagyjából a tíz százalékát teszik ki. Ezt a mennyiséget tudjuk vállalni, többet nem nagyon visznek el. A maradék kilencven százalékot nagy tételben hordóban értékesítjük a szövetkezeten keresztül.” A mézet Szabolcsék a családi háztartásban sokoldalúan használják fel, a cukrot kerülik. Szinte mindent mézzel édesítenek, a kávéba, süteményekbe mézet tesznek, de a sima vajas-mézes kenyeret is szívesen fogyasztják otthon. „Nagy kedvencem, amikor felmelegítjük, megszűrjük, üvegezzük a mézet, és a végén marad a tartályban egy kicsi. Ezt a maradékot mindig összegyűjtöm egy kis vödörben, és amikor megtelik, hazaviszem. Otthon ezt használjuk. Ebben a vegyesvirágméz- keverékben található a legtöbb pollen, íz- és ásványi anyag, beltartalmilag ez a legjobb méz. A kávé édesítésére kiváló az akácméz, mert nem veszi el a kávé ízét, de a friss gyümölcs is nagyon finom vele. A teába hársmézet teszünk, mert a hárs nagyon jó torokfájás, megfázás ellen. A gyerekeknek a sűrű, krémes repcemézet tudnám ajánlani, mert a kicsik nem csurgatják össze magukat vele. A repceméz a legkevésbé savas állagú élelmiszer, a pH értéke a legközelebb áll a semlegeshez. Akinek gyomorbántalmai vannak, vagy sok a gyomorsava, annak a repceméz a legjobb.” A kiváló minőségű méz előállításához azonban nem elég a szakmai hozzáértés, az elhivatottság, a figyelem. A méhészeknek kitartásra is szükségük van, mert ahogy Szabolcs fogalmaz: egyre több a nehézség a méhészetben. „A legnagyobb problémát az ázsiai méhatka jelenti – magyarázza a szakember. – Ez az élősködő ősszel kezd elszaporodni a méhcsaládoknál. Vannak különböző szerek, amikkel kezelni lehet őket, de a védekezés nagyon sok időt vesz igénybe. Ehhez jönnek még a különböző vírusok, baktériumok, egyéb kórokozók, amelyek ellen szintén fel kell készülni. Gondot jelentenek az énekesmadarak, amelyek igencsak meg tudják ritkítani a méhállományt, de ezek a madarak védettek, nem lehet ellenük tenni semmit. Télen a harkály rongálja meg a kaptárokat, a borz megrágja a méhek takaróját, és ha nem vigyázunk, az egér is befészkelhet a kaptárba. Problémát jelent a klímaváltozás miatti kiszámíthatatlan időjárás, és az is, hogy a méhészek között nincs nagy összetartás. Fontos lenne a gazdákkal közös kommunikáció is, mert akkor elkerülhetők lennének a növényvédelem miatti mérgezések a méhek körében.” Mindezekkel együtt Szabolcs és családja továbbra is nagyon lelkes, a fiatalember szereti a hivatását. A Németh família bemutató méhészetként is működik, ami azt jelenti, hogy Szabolcs más méhészeknek, illetve iskolás és óvodás gyerekeknek is rendszeresen tart előadásokat a méhészkedésről. Ilyenkor mindig elmondja, hogy az egyéb beporzó rovarok mellett a méheknek nagyon fontos szerepük van a Földön, hiszen a növények nyolcvan százalékát a méhek porozzák be. Ha a méhek kipusztulnának, akkor sokféle élelmiszert nem lehetne kapni a boltokban. „Nagyon szeretem az állatokat, a természetet. Jó kinn lenni a szabadban, a méhek körül tenni-venni, kedvelem a kötetlen munkavégzést – meséli Szabolcs. – A méhészetben nagy előny, hogy a magam ura vagyok, és csodálatos helyeken járok a munkám során. Aki kedvet kap a méhészkedéshez, annak azonban azt tanácsolom, hogy mielőtt belevágna, menjen el egy profi méhész mellé segédnek legalább két–három évre. Kérdezzen tőle, lesse el ennek a gyönyörű hivatásnak a fogásait. Utána még mindig eldöntheti, hogy belevág- e? Sokan ezen a ponton szokták feladni, mert csak a pénzt látják ebben a munkában, meg azt, hogy megnyitjuk a pergetőn a csapot, és folyik a méz. A méhészkedés sokkal összetettebb hivatás ennél, és rengeteg alázatot követel. Fontos megemlíteni azt is, hogy főállás mellett nagyon nehéz méhészkedni, hiszen folyamatosan figyelni kell a méhekre, minden nap ott kell lenni mellettük. A méhek akár öt kilométer sugarú körben is képesek elrepülni, azon a körön belül sok más méhcsalád dolgozik. A betegségek könnyen elterjednek, ha a méhész nem figyel oda, és így tönkreteheti a másik méhész állományát. Aki nem szeret dolgozni, és csak a pénzt látja a méhészkedésben, az jobb, ha elkerüli.” Szabolcs és a felesége tíz éve vannak együtt, másfél éve házasok. 2022 januárjában fog megszületni az első csemetéjük, de több gyermeket szeretnének. A család gondolkozik a vállalkozás bővítésén, de csak olyan mértékben, amennyire el tudják látni a méheket. „A gyerekeinkre nem fogjuk ráerőltetni a méhészkedést, de szeretném megszerettetni velük a természetet és a méhész hivatást. Majd eldöntik, mit kezdenek vele. A jelenlegi háromszáz méhcsaládot szeretnénk négyszáz családig bővíteni. Ilyenkor gyakran eszembe jut hadifogságot is megjárt dédapám hitvallása, aki sokszor mondogatta: »Ne annyit egyél, hogy jóllakj, csak annyit fogyassz, hogy ne éhezzél.« Ez igaz a méhészetre is. Ne legyünk telhetetlenek, legyen elég annyi, ami van, és mindig az arany középútra törekedjünk. Vigyázzunk a méhekre! A méheknek és a beporzó rovaroknak azzal tudunk a legtöbbet segíteni, ha támogatjuk a méhészeket, és egyre több méhészeti terméket vásárolunk. Így a méheket és a méhészetet is megőrizhetjük az utódaink számára.”

„…gyakran eszembe jut hadifogságot is megjárt dédapám hitvallása, aki sokszor mondogatta: »Ne annyit egyél, hogy jóllakj, csak annyit fogyassz, hogy ne éhezzél.« Ez igaz a méhészetre is. Ne legyünk telhetetlenek, legyen elég annyi, ami van, és mindig az arany középútra törekedjünk. Vigyázzunk a méhekre!”

„A méz a fő termékünk, de azon kívül gyűjtünk viaszt, virágport, és propoliszt termelünk”

„Az asztalos hivatás hasznunkra válik, mivel sok a famunka a méhészetben. A kaptárokhoz, keretekhez fára van szükség, ezért sok mindent mi magunk készítünk.”

Molnár
MÉzes Gergő

Nagyernyei
Attila

Simonné
Venter Éva

1117 Budapest, Magyar Tudósok Körútja 9. G épület
Cégjegyzékszám: 01-10-140275
Adószám: 14479917-4-44

1143 Budapest, Hungária körút 64.
Cégjegyzékszám: 01-10-140416
Adószám: 26793515-2-42

Írjon nekünk!