Kisgyermekként a nagymamájánál talált régi méhész könyvet lapozgatva döntötte el, hogy méhész lesz, első a családban. Györgyi István önszorgalomból kitanulta a mesterséget, és két évtizede belevágott. Mintegy százötven családot tart a Vál-völgyben, ahol sok a természetvédelmi terület, így minden adott a méhészkedéshez. Nem vándorol, a környéken gyűjtenek be a méhek a repcéről, az akácról, a rétekről és a napraforgógól. A feldolgozásban és a csomagolásban mások is segítik, de a méhészkedéssel főként ő foglalkozik.

Korábban szinte az összes mézet felvásárlók vitték el, manapság ez sokkal nehezebb a külföldi dömpingmézek miatt. Emellett az időjárási körülmények változása, a tavasz eltűnése is nehezíti a munkáját. Vallja, hogy a méhésznek nem a méz a fő terméke, hanem az alma, a körte, a szilva és az egyéb gyümölcsfajták, amelyeket a méhek tesznek termővé azzal, hogy beporozzák a virágokat.