Egy óvodáskori emlékből indult minden, ötévesen ismerkedett meg a méhek munkájával Nagyernyei Attila, a nagyapja asztalosműhelyének szomszédjában élő méhész segítségével. Bár üzemmérnökként szép karrier várta a Paksi Atomerőműben, a ’80-as években mégis váltott és feleségével, Judittal méhészkedni kezdett.

A szálkai tó partján, lakhelyüktől harmincöt kilométerre vettek egy elhagyatott bakterházat, ott rendezkedtek be, most is ott található a méhészet központja, de sokat vándorolnak akácra, repcére, napraforgóra is. Méhészetük egyik különlegessége a galagonyaméz, ami nagy ritkaság. Több mint negyven év alatt Attiláék is csak háromszor tudtak pergetni.